Miután a Minden Létező részekre osztotta magát és a részek a minőségi és mennyiségi jellemzőkön keresztül sajátos arculatot kaptak, a Minden Létező ezeket a részeket a sajátos jellemzők révén egyfajta egymáshoz viszonyított pontként észlelhette. Minden részlet egy olyan, semelyik részletre nem jellemző sajátossággal bír, ami által ez a különbségtétel megtehető. Ezt én úgy nevezem, hogy ezek Isten egyedi, soha meg nem ismétlődő személyes ujjlenyomatai. Annyi ujja van Istennek, ahány létezési forma alkotja ezt a Világmindenséget és mindegyik egy megismételhetetlen, egyedi jellemzővel bír. Ezeket az ujjlenyomatokat nevezzük léleknek. Isten tehát ezen ujjlenyomatok összessége és ezeken keresztül, a változatosság csodáján keresztül árnyalja magát és válik ezáltal a legmagasabb tudatosságú létezővé. A lelki ujjlenyomatokra úgy is tekinthetünk, mint egy végtelen fraktál egyes darabjaira. A fraktál nem más, mint egy olyan ábra, ami önmagát ismételve jut el a változatosság végtelen formációjává. Vegyünk egy fát, aminek van öt ága. Minden ágán nő egy ugyanolyan fa, mint a kiindulópontként szolgáló „alapfa”. Ennek az öt fának mind az öt ágán nő egy ugyanilyen fa és ez így megy a végtelenségig. Nem tudunk ebből a képből két egyforma darabot kihasítani, ha ez a kép a végtelenbe mutat; mert ha megnézzük az alapfát, az is egy másik fa egyik ágából nőtt, és így ez a kép végtelenül fut körbe-körbe, egy teljesen más mintázatot eredményezve, mint maga a fa. (Ugye minden ágon növő fa kisebb, mint az alatta lévő, ezért nem tudunk két egyforma részt kimetszeni az ábrából.) Tehát a lélek ez az egyedi jellemzővel bíró rész ezen a végtelen képen.
Azt már említettük, hogy a tudat tartalmazza az „Én vagyok” kijelentést annak minden árnyalatával, de maga a lélek erre önmagában nem képes, mert a lélek csak azt a módot határozza meg az egyedi jellemzője révén, ahogy ez a tudat a maga „Én vagyok”-ságát árnyalja. Elmondható tehát, hogy a lélek rendelkezik egy átfogó tudattal, ami ezt az egyedi és egyedileg részletgazdag lelket az „Én vagyok” szintjén meghatározza, ám ugye azt már tudjuk, hogy a tudat is rétegekből áll, tehát a lélek számos „altudattal” rendelkezik. Ha a Minden Létezőt vesszük alapul, mint ennek a Mindenségnek az alapját, akkor elmondhatjuk, hogy a Minden Létezőhöz hasonlóan - amely magában foglalja az összes „Én vagyok”-ot és az összes egyedi jellemzővel bíró ujjlenyomatot is egyben - az egyedi lélekesszencia és az őt meghatározó, megnyilvánító tudatok összessége is egy zárt rendszert kell hogy alkosson, s ezt hívjuk mi szellemnek. Tehát a szellem nem más, mint egy egyedi lélekesszencia és az őt alkotó, őt meghatározó tudatok összessége, ergo egy kis darab Istenség, ami a Minden Létező egy holografikus részének is tekinthető.
