A Minden Létező által kialakított részek azon csoportja, amelyek valamilyen forma, vagy keret által meghatározottak. Ez nem feltétlenül jelenti a földi lét során megtapasztalt fizikai formákat, de minden esetben egy zárt rendszert jelent. Fizikai formának tekinthető ilyen szempontból maga a tudat is, hiszen a tudat nem más, mint a létezők sajátos önazonosságára irányuló kijelentése: az „Én vagyok”. És miután ennek el kell különülnie a többi „Én vagyok”-tól, ezért egy zárt rendszert alkot, tehát fizikai formának tekinthető. Felmerülhet akkor a kérdés, hogy létezik-e nem fizikai forma, hiszen ha a létező részekre osztotta magát, akkor minden résznek valamilyen zárt egységet kell alkotni az elkülönültség folytán. A válasz meglepő, de érthető: igen. A fizikai formák ugyanis egymástól elkülönülten léteznek, pont a behatárolódás folytán, és – miután minden létezés feltétele a mozgás miatt a tér – ezért a köztük lévő teret töltik ki a nem fizikai létezők. Miután ebben a Világegyetemben minden viszonylagos, pontosan annak kialakulása miatt, ezért a nem fizikai létezők csak a fizikai létezőkhöz képest tekinthetők annak, tehát ennek a logikai sornak a végigvezetése révén azt állapíthatjuk meg, hogy vannak „fizikaibb” és nem „fizikaibb” létezők az egymáshoz való viszonyulásuk folytán. Istenhez, a Minden Létezőhöz képest minden létező fizikai, de mondjuk egy földi emberhez képest én nem vagyok fizikai, tehát ez a meghatározás egy adott valóságszeglet megismerésén keresztül nyer csak viszonylagosan értelmet.
