Az ember általában nagy rejtély. Azért mondta az Úr; "Ne ítélj, hogy ne ítéltessél", mert az embert sohasem a külső, testi megjelenéséről vagy műveltségéről, még csak nem is az értelmességéről lehet és szabad megítélni, hanem az érzelmeiről és az elveiről, mert csak ezen a két oldalon árul el a benső énjéről valamiféle bizonyságot.
A nő általában sohasem egyfokozatú a férfival, mert a nő a maga megjelenésében is mint ember vagy felette, vagy alatta áll a férfi fokozatának.
A nő, mint a férfival képezett egység egyik elválasztott princípiuma, magában hordozza azt a titokzatos valamit, aminek megértésére soha senki sem tud eljutni: az életet. Mert bár a férfi testében, a férfi fluidjaiban is képződik az élet továbbfejlődéséhez szükséges hordozó közeg (vehiculum), mégis a lebukott szellemi elvnek ő csak a külső burkát, mintegy a kérgét képviseli. Nem mondom ezzel, hogy alacsonyabb rendű, hogy kevesebb értékű, vagy hogy nem képes oda felemelkedni, ahova a nő; távol legyen tőlem ez a félremagyarázás. Azt jelenti ez csak, hogy a kettőnek egyben való kifejezésénél ő az erősebb, keményebb, nehezebben áthatolható külső burok, nehezebben befolyásolható, ellenállóbb, pozitívabb rész, mintegy az egységnek az a reprezentáló megjelenési alakja, amely mindig, minden világokon, mindenféle formákon és állapotokon keresztül ki van téve az ütközéseknek; továbbá ez a közeg van hivatva a benső forrongó életelveknek, lelki természeteknek még meg nem érett, ki nem élt, még tapasztalatokat nem szerzett eredményeit a külvilággal közölni, és a külvilág hatásait közvetíteni a belső felé.
Önként értetődik, hogy ha azt mondom valamire, hogy az a külső réteg, az a héja, akkor abból az következik, hogy a belső az egységnek folyékonyabb, érzékenyebb, puhább, élettel telítettebb része; ez az elfogadó princípium, amelynek hatására a külsőnek is finomulnia kell, illetőleg az ő eredményeinek is mindig szebb, igazabb, tisztultabb és magasabb rendű formában kell megjelenniük.
A férfi a nő nélkül és a nő férfi nélkül csak fél, egy hibás valami, mert egyik a másik nélkül az élet továbbfolytatását nem képes önmagából kihozni, előállítani; erre csupán egymással képesek.
És mert ez így van, minél mélyebbre bukik mind a kettő, annál nagyobb köztük a formában, megjelenésben, erőbeli és anyagbeli feladataik elvégzésében való elkülönülés. Mivel pedig így elkülönülnek egymástól, ennélfogva a tévedéseknek mindig több és több rétege áll közéjük, úgy hogy e kétféle szellemi princípium közül mindegyik a maga külön életét hordozó elveivel áll ott elkülönülve azokba a rétegekbe burkoltan, amelyeket tévedéseikkel sűrítettek meg maguknak.
Ez az elkülönült állapot elsősorban a gondolataikban, érzéseikben és törekvéseikben, azután pedig az ezek megvalósítására szolgáló eszközök megteremtésében és hajszolásában nagyon eltér egymástól. Hiszen láthatjátok, hogy minél alacsonyabb rendű valamely embercsoport, annál inkább elkülönül benne a nő és férfi élete és feladata egymástól.
A nő hibája, a nő tévedése az elfogadó princípiumnak Istentől való elhajlása folytán átragad a férfilélekre is, és a férfilélekben mind maradandóbb, erősebb és keményebb kialakulásokat hozott létre. Ezért a férfi nehezebben tér meg, nehezebben fogad el valamit, és hogyha elfogad - bármennyire különösnek és szokatlannak tűnik is fel - női lelken keresztül könnyebben és hamarabb fogadja el. Ennek magyarázata pedig az, hogy a női lélek az érzelmi világához közelebb van, mint az értelmi világához.
S most hivatkozom egy nagy titokra, amelyet hiúságában és gőgjében az ember általában, s a férfi különösen nagyon nehezen képes feldolgozni magában - a Megváltó születésére. Íme, az Isten Szentlelke nem a férfi lelkét sugározta át, nem teremtett új anyagot, nem teremtett egy csodaszerű megjelenést, hanem a Megváltó az asszony méhéből született, de nem a férfi természetétől.
Tehát a visszaindulás az elbukás útján, vagyis a szabadulás mozzanata - mintegy örök jelképezésül - nem a férfiból indul ki, hanem a nőből tehát az elfogadónak kell felemelnie a szemét és a szívét, neki kell a kapcsolatot keresnie, mivel az ő lelkében vannak elrejtve azok az életlehetőségek, azok a kötelékek, amelyek a bűnbeesés folytán elszakadoztak. Tehát az elfogadón, a női lelken keresztül válik testté az Ige, a nő, a feltisztult női elv - a férfi hozzájárulása nélkül! - lett ennek az Igének megvalósítója, testbeöltöztetője, hogy ezen a megvalósult, testté vált Igén keresztül lehajolhasson a bűnhődések pokláig. A nőben van az a folyékonyabb életáram elrejtve, amely nem testi, hanem lelki természet; őbenne van az életnek nagyobb, puhább, alakíthatóbb princípiuma, gazdagabb, színesebb, világosabb és ragyogóbb része. A férfi erősebb, kitartóbb; hogy úgy mondjam, megbízhatóbb, mert nehezebben alakul, nehezebben befolyásolható, konzervatívabb, nehezebben mozgó, sűrűbb és keményebb.
Bukottságában e kétféle princípium mindegyikét a saját törvényének kell átalakítania és megtisztítania a hiábavalóságoktól, a felszedett téveszmék által átitatott gondolatoktól és törekvésektől, és az ezekből származó csalódásoktól, hogy bizonyos fejlődési színvonalon túl már ritkuljon körülöttük a köd, és képesekké váljanak az egymástól eredő érzésrezgések felvevésére és visszhang adására.
A nő a földi világon életlehetőségek tekintetében szegényesebben van elbocsátva, mivel ő a befolyásolhatóbb, a puhább, az alakíthatóbb, azért az isteni Gondviselés a keményebb, erősebb, nehezebben befolyásolható férfit rendelte arra, hogy körülzárja a nő életét - mint ahogyan a fa kérge és héja körülzárja és megvédi a külső hatásoktól a fa belsejében a nedveket hordozó sejteket - hogy a nő minden olyan hatástól meg legyen védve, ami nemcsak az ő számára, hanem az egész emberiség számára lefelé süllyedő eredményeket hozhatna létre.
Ezért az egészséges lélek - mert minden fokozaton vannak egészséges emberlelkek - akképpen nyilatkozik meg a nőben, hogy ragaszkodik ahhoz, ami az övé, és megvédi vele együtt a családját és ami a család fenntartásához szükségeltetik: megvédi a szeretetet, a jövőt. Ez a tendencia a nőben a legkiválóbb formában, az anyai szeretet alakjában nyer kifejezést. Az anyai szeretet nem nagyobb és magasabb rendű érzés, mint a duálszeretet, amely a nőt a férjéhez köti, és nem nagyobb és értékesebb, mint az, ami a gyermeket a szülőhöz köti, mert mindez a szeretetnek csak különböző elrészleteződése; de az anya szeretete az erősebb, áldozatosabb, mert az ő gondjaira van bízna a jövő. A nő lelkében érik a jövő, s azért az anyai szeretet formájában a legészrevehetőbben jelentkezik a női léleknek ez a titokzatos törvénye, amely bizonyos ösztönöket is felébreszt, amely ösztönök az állatvilágban éppúgy feltalálhatók, mint az emberek világában.
Ezek az ösztönök a mulandóhoz, a testhez kötik ezt a szeretetet, és ennek a testben való kifejezését tartják a legmagasabb rendű érzelemnek, mert a lélekben, a szellemben való kifejezésre még nem eléggé érettek, hogy azt a földi életben is megvalósítsák. Ezért van, hogy a mai fejlettségi fokon a szemetek előtt az anyai szeretet áll mint a szeretet legcsodásabb ragyogása, mert a mennyei törvény így írta elő, így találta ezt jónak.
A nő nem az értelmével fogja ezt át, ő ezt csak azért követi, mert így érzi jónak, helyesnek, igaznak, mert ennek a törvénynek a hatalmával nem bír. És még ha máskülönben el is van esve, és az értelme el is van homályosodva, szellemi és lelki tapintó érzéke meg is van bénulva, ez él benne, és ebben él az ő tulajdonképpeni lényegtörvénye.
A nő nemcsak a gyermekét tudja igazabban és mélyebben szeretni, de általában mindent és mindenkit; az ő lénye felolvad a szeretetben.
És én azt mondom, hogy ha a férfi boldogabb jövőt akar látni, jó, hogyha ezt a szeretetet mint világító fáklyát tartja maga előtt, mert ez a világító fáklya vezeti őt keresztül ezzel a tévedésekkel, gonoszságokkal, hamisságokkal megrakott sötét rengetegen, ahova nem süt be, vagy csak igen gyéren a szellemi világosság napja.
A férfi elmélkedik, tanul, bölcselkedik; megtanulja az anyagi életnek azokat az előnyösebb, helyesebb, rendesebb és biztosabb részeit, amelyeken keresztül lelkileg is, szellemileg is bizonyos kincsekkel, tapasztalatokkal ékesíthetik fel az életét.
A női lélek a szeretetnek, a reménynek, a hitnek a tartálya. A női lélekben van meg mindez, mivel ez folyékonyabb, puhább, nyújthatóbb, alakíthatóbb; a női lélek kilép a maga szűk elhatároltságából, és finom észrevevő képességével és megsejtésével messzebbre hat, mint a férfi a maga tudásával és lerögzített igazságával.
Mert a férfi lerögzíthet valamely igazságot, de mivel a külső világban és az ő külön rétegein keresztül szerezte azt meg, nem bizonyos, hogy a helyes igazságot rögzítette-e le, nem szorul-e átalakításra még akkor is, ha a jónak bizonyos részét tartalmazza? És amíg ezt az átalakítást véghez nem viszi, addig nem juthat el az ő szellemi céljainak elérésére, sőt meg sem közelítheti azokat, mert lekerülhet a rendes útról és eltévedhet.
Az érzelmi világon keresztül azonban ritkábban tévedhet el a szellem. Ott is eltévedhet ugyan, de aki keresi és kutatja az igazságot, annak okvetlenül meg is kell találnia az igazság benső lényegét: a szeretetet és a szereteten keresztül a szeretet külső burkát: az igazságot. Mert a szeretet igazság nélkül és az igazság szeretet nélkül önmagában eltéved.
Alázatosságával, egyszerűségével és szeretetével a legegyszerűbb, a legkevesebb tudású nő is több értéket jelenthet a világnak, mint az értelmileg nagy világosságra jutott és nagy eredményekkel meggazdagodott férfi. Mert az egyszerű és alázatos lélek közelebb van Istenhez és a lelki igazságokhoz, mint az a művész vagy író, vagy bármiféle, akár a legmagasabb rendű alkotó-munkát végző férfi is, aki gőgös és hiú a maga erejére, és a maga tudásában bizakodik; mert ez az ő ragyogó értelmével, a lelkéből kipattanó ellentétes igazságok szétszórásával romba döntheti a világot, ellenben az egyszerű, tanulatlan, de alázatos és szeretetteljes női lélek mindig alkalmas arra, hogy rajta keresztül magasabb szellem ölthessen testet, aki megállítsa a féktelenségekbe és gonoszságokba süllyedt emberek tömegeit, és megállítsa a lefelé zuhanó világot a megsemmisülés útján.
Az alázatos női lelken keresztül magasabb rendű férfiszellemek jöhetnek le a Földre, és gazdagíthatják a világot. De az elbizakodott férfin keresztül - bármilyen csillogó értelmű legyen is, és még ha a világot meghódította is - nem testesülhet, nem kapcsolódhat mennyei igazság, mert az ilyen elbizakodott férfilélek eltaszítja magától az egyszerű és lelki értékekkel megáldott női lelket; az ő figyelmét a külsőség, a szépség, a ragyogás, az értelmileg hozzá hasonlóan fejlett, vagy ravaszkodásban nagy gyakorlottságra szert tett női lélek ragadja meg, mert érzi, hogy az a hozzávaló.
Ez pedig mindig veszteséget jelent a világnak. Minél nagyobb, minél magasabb pozíciót teremtett magának az értelmileg fejlett férfilélek, ha érzelmileg fejletlen, megjelenése annál nagyobb veszedelmet jelent a világ számára.
Az igazi nő, aki számára szükségképpen ritkán nyílik ki a boldogság virága ezen a Földön, és ritkán hull reá a hála, a szeretetet harmatja, hanem legtöbbnyire csak töviskoszorú jut neki a földi életben. Mert ezeket a lelkeket az isteni Gondviselés azért küldi és hinti el a világban, hogy a nagy, felduzzadt lelki kinövéseket kiirtsák. Azért élnek ezek, hogy azoknak az idejét megnyújthassák a kegyelem világában, akik még az ilyen lelki kinövéseket magukban hordozzák, hogy legyen alkalmuk még egy utolsó próbálkozásra a jóval, mielőtt leesnének s hosszú időre elnyelné őket a sötétség, ahonnan nincs feltámadás, ahol többé nincs jóvátételre való lehetőség.
A nő, ha a férfiléleknek csak valami lelki vonása hasonlít is az ő lelki természetéhez, ha csak valamelyik gondolatával és törekvésével azonosíthatja is magát a lelkében hiányt érző szeretet, új folyamatot indít meg, és beburkolja a férfit azzal az érzéssel, ami az övé, s kiemeli őt a kétségbeesés szférájából, és vagy gyermeke, vagy hitvese, vagy barátja lesz, vagy más egyéb nemes vonatkozású összekötő érzés, összekötő kapcsolat keletkezik közöttük.Csak még az elhelyezkedés lehetősége hiányzik, az a feladat, amelyet be akar vele tölteni.
Más esetben a feladat van készen, és ahhoz keres megfelelő szellemet, aki őt abban támogatja.
Sokkal ritkábban fordul elő az, hogy a férfi vállalja el a női lelket, de nagyon sűrűn fordul elő, hogy a nő vállalja a férfilelket.
