A véletlenek érzékelése és tudatosítása által a fizika, a pszichológia és a vallás tételei egyetlen új, a véletlenek tudatosításán alapuló tételben, a spiritualitásban találkoznak. Általában egy állandósulni látszó belső nyugtalansággal kezdődik, mely egy bizonyos idő eltelte után határozott hiányérzetté alakul, majd tudatosul bennünk, hogy e hiányérzetet az életünkben bekövetkezett sorozatos, de eddig még soha sem tudatosult véletlenek okozzák. Figyeljünk fel a véletlenekre, melyek - egyre gyakrabban - a legmegfelelőbb pillanatban következnek be, a legmegfelelőbb személyekhez társítva, hogy életünk folyását a legmegfelelőbb mederbe tartsák-, tereljék. Miután figyelünk rájuk, ezek a jelentőségteljes véletlenek egyre gyakoribbá válnak, s úgy érezzük, mintha további életünk alakulást immár nem csak egy valamilyen megmagyarázhatatlan erő irányítaná, hanem ebben immár részt vesznek megérzéseink-, ráérzéseink, esetleges kívánságaink is. Ha pl. valaki váratlanul keresztezi utunkat, az esemény, vagy maga az illető mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek! De az, hogy át tudjuk-e venni - esetleg adni - a hordozott üzenetet, az a találkozásra való reagálásunktól-, viselkedésünktől függ. Ha átértékeljük a közelmúlt történelmének történéseit hamar rájövünk, hogy tökéletesen eltévedtünk az anyagi és a gazdasági biztonság hajszolásában, ezzel remélvén helyreállítanunk a már több évszázada elvesztett spirituális biztonságunkat. Gondoljunk csak a XIV.-XV. században történt papi szavahihetőség romba dőlésére. Ennek következményeként megkérdőjeleződött az egész addigi világszemlélet. Nem maga a vallás, de nem is annak tanai, hanem a tanokat közvetítő papok okozták a gondot tisztasági fogadalmuk megszegésével. Az emberek bizonytalan helyzetbe kerültek, hisz végül is hozzászoktak már ahhoz, hogy a valóságot valaki más, egy kívülálló tekintély határozza meg. E nélkül a külső segítség nélkül zavarodottnak, elveszettnek érezték magukat. Ha már a papok által felrajzolt világkép, az emberi lét céljáról általuk terjesztett nézet is hamis, akkor vajon mi lehet az igazság? Ahogyan összeomlott a középkori világszemlélet, megszűnt vele együtt a biztonságérzet is. Kezdetét vette az Újkor, az ún. modern világ, ahol is a hitet a vasárnapi templomlátogatással azonosították, és a tudomány akkori ismereteire alapozva kezdték el feltérképezni a valóságnak hitt tudatlanságot. Azonban hamarosan rádöbbentek arra, hogy ismereteik nem elégségesek az élet értelmének felderítéshez, ezért áthidaló megoldásként a Föld javainak meghódítására fordították teljes figyelmüket. E tevékenység során teljes mértékben eltévedtek, hisz sikerült elfelejteniük az eredeti kérdést; voltaképpen miért is élünk?
A mindenségről megállapíthatjuk, hogy tisztán energiából áll, méghozzá olyan energiából, melyre gondolati úton - bizonyos mértékben - hatni tudunk. E felismerésre olyan kvantumfizikai kísérletek sorozata hívta fel a figyelmet, ahol azt tapasztalták, hogy a megfigyelt elemi részecskék "viselkedését" akár maga a megfigyelés ténye is képes megváltoztatni. Külső szemlélő számára úgy tűnt mintha a megfigyelő szándékai, elvárásai befolyásolnák a részecskék viselkedését: s azok mintegy igyekeznek az elvárás(ok)nak megfelelni! Ez olyan esetekben is igaz, ha a részecskéknek olyan helyen kell megjelenniük, ahova az általunk ismert természeti törvények szerint lehetetlen volna eljutniuk. Pl.: két helyen lehetnek egyszerre, vagy bármely irányban haladhatnak az időben. Tehát a világ alapvető anyaga úgy működik, mint valamiféle tiszta energia, amely az emberi szándék, illetve akarat számára gyakorlatilag teljesen képlékeny, rácáfolva az eredeti modellre. Így az akaratunk által kivetített energia befolyásol(hat)ja a többi energiarendszert is. Ezzel megdőlni látszik az a Newton-i állítás is miszerint: "a világ előre kiszámítható módon viselkedik, mint egy óriási gépezet." Ez az ismét felfedezett energia - mely ott rejlik minden anyag mögött -, képezi a lényegét minden létező dolognak, kisugárzik mindenből, beleértve saját magunkat is. Mi emberek megtanulhatjuk e korábban láthatatlannak tartott energiának - ha úgy tetszik: aurának - az érzékelését; erre érzékenyebbek testükkel érzékelhetik és szemükkel láthatják, kevésbé érzékenyek egyszerű eszközökkel mérhetik. E energia érzékelésének képességét megelőzi, hogy: az ember egyre érzékenyebbé válik a szépségre. A szépség érzékelése ebben az esetben egy olyan "barométer" lehet melynek fokmérője jelzi, hogy milyen közel járunk ahhoz, hogy ténylegesen érzékeljük az energiát. Ez nem véletlen, hisz aki már egyszer is érzékelte az energiát az tudja, hogy a szépség és az energia azonos "hullámhosszon" található. Igaz, hogy a szépség nem relatív, így sem konkrét mérőszámokkal, sem műszerrel nem mérhető, de azok a jellemzők, amelyeket a szépnek tartott dolgokhoz kapcsolunk viszont azonosak. Ha valami szépnek mutatkozik, akkor intenzívebb a jelenléte, élesebben, élénkebb színekben érzékeljük. Szinte kiválik, kiragyog a többi dolog közül. Mintha fényforrásként működne. Az érzékelés következő szintjén az ember a létező dolgok között már az ott lebegő energiamezőt is láthatja. Az ilyen típusú energia érzékeléséhez megfelelő fényviszonyok is szükségesek. Erre szabadban a legmegfelelőbb időszak a közvetlenül napkelte utáni és a közvetlenül napnyugta előtti.
Az érzékelés tanulását talán a saját magunk keze általi kisugárzás érzékelésével célszerű kezdeni. Érdekes tapasztalat, hogy ha sokat tartózkodik valaki olyan emberek között, akik látják az energiát, hamarosan Ő is látni kezdi. Ha az előző akadályt sikeresen vettük, akkor a természet - fák, bokrok, különféle növények - által szolgáltatott energia megfigyelése következhet. Majd következik az ember által kisugárzott energia megfigyelése. Láthatjuk és megfigyelhetjük, hogy az emberi kapcsolatok milyen érzéseket és energiákat közvetítenek. Célszerű megfigyelni a szeretet, a düh, a gyűlölet, a jó szándék által közvetített energiák színét, irányát. Be kell látnunk, hogy az emberi világ nem más, mint egy hatalmas verseny az (élet)energiáért, azaz a hatalomért!
A világmindenség egyetlen, dinamikus energiából áll; olyan energiából mely fenntart bennünket, és alkalmazkodik elvárásainkhoz, ezért nevezhetnénk akár életenergiának is. Ha valamilyen ok miatt-, folytán elszakadunk ennek az energiának a fő forrásától, akkor gyengének, veszendőnek és bizonytalannak érezzük magunkat. Ekkor az általunk ismert egyetlen módon kíséreljük meg energiaszintünk növelését: pszichológiai eszközökkel ellopjuk a másik embertől. Hatására pszichikailag kielégülünk, energetikailag feltöltődünk. Ez a tudattalan cselekvés okozója az emberi konfliktusoknak. Miután megállapítást nyert, hogy mai világunkban az elviselhetőség határait meghaladó mértékűvé vált mind a pszichikai, mind a fizikai erőszak, konfliktuskutatók azt vizsgálták, hogy miért alkalmaznak az emberek annyi erőszakot egymással szemben. Rájöttek, hogy az erőszak abból az alapvető késztetésből ered, hogy az emberek irányítani akarják egymást, azaz uralkodni akarnak egymáson. De miért akarja az egyik ember irányítani a másikat? A következők derültek ki: ha egy ember találkozik egy másikkal és beszélget vele, akkor két dolog történhet. A beszélgetés végeztével vagy erősebbnek (energiát kapott, illetve lopott), vagy gyengébbnek (energiát vesztett) fogja magát érezni az egyes egyén, mint amilyen a beszélgetés előtt volt. Következésképp; függetlenül a kialakult helyzettől és a témától minden esetben arra készülünk fel, hogy amit a beszélgetésben kimondunk, az a mi uralkodói szerepünket erősítse meg, ugyanis ezzel mi többletenergiához jutunk, ellenfelünk pedig energiát veszt. Ezért látni annyi ésszerűtlen, irracionális konfliktust a világban. De megfigyelhető e tendencia bármely más emberi kapcsolatban is: Amikor mindkét fél túl sokat vár el a másiktól, s amikor mindkettő azt várja el a másiktól, hogy az Ő világában éljen, és mindig minden tekintetben álljon rendelkezésére, akkor elkerülhetetlenül bekövetkezik az egok harca, és az eddig jól működő kapcsolat kisstílű hatalmi harccá silányul, jóllehet mindezt tudattalanul hozzák létre. Jó páran viszont - bőséges spirituális ismeretekkel tarsolyukban - nagyon is átgondoltan és előre megfontoltan kidolgozott stratégia szerint tudatosan alkalmazzák az előbb ismertetetteket az energiaszerzésre. Az illető valamilyen kideríthetetlen ok folytán úgy gondolja, hogy joga van az irányításhoz, és kétségkívül megtanulta, hogy egy bizonyos viselkedésmintát követve sikerrel járhat a hatalom megszerzésében. Az univerzum mindannyiunkat képes ellátni energiával, ha képesek vagyunk megnyitni magunkat a közös forrás számára. Ez az élmény kulcsszerepet játszik majd az emberi konfliktusok felszámolásában, hisz az energiához jutás e formáját mindenki megtanulhatja. Azért van erre szükségünk, mert ez az energia hozza létre a véletleneket, és a véletlenek segítenek állandósítani az elért szintet.
