Energiavámpírnak nevezzük azt az embert aki "elszívja" a másik (élet)energiáját. A vámpír szó hallatán rendszerint egy nagyfogú, szúrós - leginkább egy eszelős - tekintetű vámpír képe ötlik fel bennünk, viszont a valóságban az energiavámpír bárhogyan is megjelenhet, de úgy biztosan nem, ahogyan a tudatunkban él. Végeredményben nagyon hamar találkozhatunk egy ilyen vámpírral: mindössze a tükörbe kell belenézünk. Ugyanis mi mindannyian energiavámpírok vagyunk, csak különböző mértékben. Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy "elszívjon" egy kis energiát más emberektől, állatoktól vagy éppen növényektől. Tehát ez egy teljesen normális hétköznapi folyamat. Abban az esetben, amikor az energia elszívása nem zavar másokat, lényegében természetes energiacsere történik, mivel az elszívó fél nem csak elveszi a másét, hanem sajátjából is ad egy részt. Ez normális esetben úgy történik, hogy az emberi érintkezés nem annyira az információk, mint inkább az energiák cseréjéből áll. Biztosan volt már alkalmad olyan beszélgetésen részt venni, ahol valójában semmiféle információcsere sem történt. E beszélgetés valódi oka "mindössze" az energiacsere volt. Biztosan megéltél már olyan szituációt, amikor is egy végigbeszélgetett éjszakát elemezve alig tudtál visszaemlékezni arra, hogy valójában miről is volt szó, viszont maradandó benyomásaid szerint mégis igen jó érzések maradtak meg az együttlétről. Az "igazi" energiavámpír eredendően lényegesen gyengébb nálunk, mivel energiahiányban szenved, s reményei szerint, a velünk való energia-kapcsolat oldja meg energiahiányát. Az energiavámpírok az esetek túlnyomó többségében boldogtalanok. Ezen túl energetikailag "fogyatékos" emberek ők, s ha ennek megfelelően viszonyulunk hozzájuk, akkor már világossá válhat számunkra, hogy az általuk gyakorolt energetikai agresszió esetén hogyan tartsuk vissza felháborodásunkat, s hogyan ne engedjük meg elvenni tőlünk azt, amire valójában saját magunknak is szükségünk van. A legmegfelelőbb az, ha felismerjük az agressziót, és érzelmileg nem reagálunk rá. Ha nem törődünk vele, akkor a folyamat teljesen veszélytelen. Legfeljebb pillanatnyi ingerültséget, bosszúságot vagy gyengeséget érez az ember. Nem is maga az agresszió a veszélyes, hanem a rá adott válaszreakció. A sikeres védekezéshez meg kell tanulnunk az alapigazságot: az energia-vámpírizmus normális jelenség. Ha nálad minden rendben van, akkor az energetikai támadás nem okozhat kárt. Ha mégis kárt okozott, akkor valamit igen gyorsan meg kell változtatnod, mivel agresszió nélkül nincs valódi kommunikáció, és agresszió nélkül nincs igazi szerelem sem. Ha semmiképp sem kívánsz, illetve tudsz megváltozni, s ugyanakkor meg akarod védeni magad a támadásoktól, akkor tanuld meg a támadás időben történő kikerülését. Pl. ha valaki elsírja neked a bánatát, vagy csak egyszerűen sorsára panaszkodik, türelemmel hallgasd végig. Az illető már a kellő mértékű türelem láttán is megkönnyebbül. De soha se add át magad a teljes együttérzésnek - hisz a problémát nem neked kell megoldanod -, s meg se próbáld beleélni magad a panaszkodó helyzetébe! Ne legyél rezonátora a boldogtalanság energiájának! Mindössze az információ egyszerű befogadására törekedj, és ne engedj a sugallatnak, mely ki szeretné provokálni belőled a baj közös átélését. Az együttérzése által létrejön a kapcsolat a csatornákon (csakrák) keresztül, panaszkodó partnered átküldi neked problémáinak és esetleges betegségeinek negatív töltetű energiáját, s az ennek helyén képződött űrbe pedig a te egészséges energiádat szándékszik betölteni. Találj ki más módot a segítségre.
