A legoptimálisabb a huszonegy-huszonkét órai lefekvés és négy-öt-hat órai ébredés. Lefekvés előtt három órával fejezzük be az étkezést. Minél kipihentebb az ember, annál inkább tudatos lehet. A legfontosabb azonban a lelki beállítottság. A legfőbb ok, amiért elveszti az ember a tudatosságát, amikor magasabb testeivel elhagyja a fizikai és étertestet, az az, hogy lelke nincs összhangban a magasabb világok erőivel. Ott a morális törvények olyan erők, mint nálunk a természeti törvények, például a gravitáció. A magasabb világban nem hághatók át a morális törvények.A nagyság abban áll, hogy az ember tudatosan választja azokat. A tudatos álom megdöbbentően éles és „élethű”. A szellemi fejlődés során a nappali élet egyre álomszerűbb, az éjszakai egyre világosabb és áttekinthetőbb lesz.
Kezdetben jó segítség az álomnapló, hogy egyáltalán szokjuk az álmok világát. Segíti a visszaemlékezést álmainkra. Mondhatni, ez az első lépés. Elalvás előtt el kell határozzuk, hogy ha egy adott dologról álmodunk, rájövünk, hogy álmodunk. Az elhatározás ereje már itt jelentkezik, és szinte végtelenül fokozható. Később elég csak egyszer arra gondolni, hogy tudatosak legyünk, és megtörténik.A Nyugaton használt technikák között elterjedt az álomteszt módszere. Ekkor olyan gyakorlatot végzünk, amivel ellenőrizhetjük tudatállapotunkat: azaz, hogy ébren vagyunk-e vagy álmodunk. Fontos tudni, hogy egy álom, ha benne élünk, épp oly valóságosnak tűnik, mint az ébrenlét. A helyszínnel kapcsolatban is lehetnek emlékeink, teljesen belefeledkezhetünk az álomkörnyezetbe. Az álomteszt során egy időre már nappal kívül helyezkedünk a mindennapi életen, és megvizsgáljuk tudatállapotunkat. Például ha az ember álomban hirtelen sarkon fordul, akkor megzavarodik az álomkép, sokszor hátul is az van, mint ami elöl volt. Ebből rájöhetünk, hogy álmodunk. Álomban minden lehetséges, csak hiedelmeink kötnek minket. Így például belenyúlhatunk a falba, felrepülhetünk a levegőbe, kezünkbe varázsolhatunk egy tárgyat. Mindezekből rájöhetünk, hogy álmodunk, de csak akkor, ha már nappal begyakoroltuk, hogy odafigyeljünk. Válasszunk ki egy álomteszt-módszert, és ébrenlétben naponta legalább tízszer próbáljuk ki, működik-e. Fontos felkészülni: ha igen, akkor az álom! A legegyszerűbb módszer a feliratok olvasása. Ha valamit elolvasunk és elfordulunk, majd újra elolvassuk, általában más szöveget látunk. Vagy ilyen teszt lehet még a tekintet fixálása rövid időre. Álomban ugyanis ekkor homályosodni kezd a kép. Ez egyben jó éberségpróba is, mert ha ez megtörténik, azonnal el kell kapni tekintetünket, mivel kezdetben ez azonnali ébredéssel jár.A belső tárgyakra való koncentráció minden gyakorlata biztos alap, hiszen segítségével megtanulunk önmagunkban létezni anélkül, hogy észlelésünk külső tárgyakra támaszkodna. Éppen ez kell a tudatos álomhoz, melynek világa kivetült belső világunk. Ha valaki szembe akar nézni rémálmaival, jó módszer egy, a torokcsakrában elképzelt vörös labdára összpontosítani. Garantált rémálom, fokozott éberség, nagyobb esély a tudatos álomra, szembesülhetünk rémületünk tárgyával, de csak ha felkészültünk a feladatra (azaz, ha a nappali életben teljesen tudatosítottuk magunkban, hogy ha a rémisztő helyzetben vagyunk, akkor az álom!) Szelídebb módszer a szívre figyelni. Ez erősen megemeli a tudatszintet.
Ha már tudod, hogy álmodsz...
Ha már sikerült elérni a tudatosságot, tudatos áloméletünk elején érdemes néhány dolgot kipróbálni. Először is a legfontosabb, hogy ha valami konkrét dolgot akarunk csinálni, azt jó erősen határozzuk el előre, mert emléke egyrészt erőt ad, másrészt elkerüljük azt, hogy teljes a tudatosságunk, de csak kóválygunk, mert nincs mit csinálni, nem jut eszünkbe semmi.Kedvenc első élmény lehet a repülés. Van akinek köny-nyen megy, van akinek nem. Ez utóbbiaknak segíthet az, ha valahonnan elrugaszkodnak, például egy kocsiról, háztetőről stb., aztán tegyenek úgy, mintha úsznának a levegőben. Az ember szinte ösztönösen úszni akar a levegőben is.Erre nincs szükség, akár fejen állva is repülhetünk, mozdulatlan testtel. A gravitáció képzete azonban olyan erős, hogy teljesen rányomja a bélyegét az álmainkra. Az ettől való megszabadulás az egész tudatos lényünk átértékelődéséhez vezethet. Ugyanilyen berögzült a tárgyak szilárdságának képzete. Kezdetben nehéz lehet a falon átnyúlni. Ezek mind-mind segítenek felismerni: „Álomban minden lehetséges!” Jól fokozza az éberséget, ha felidézzük, hogy most valahol alszik a testünk, bár eleinte tévedhetünk a helyet illetően.Érdekes gyakorlat álomban a nappali élet szimulálása. Akár félelmetes helyzetek élethű reprodukálása, melyeket itt megtanulhatunk megoldani, azokon túllépni (Fontos tudni: senki sem győzhet le, ez a te álmod, azt csinálsz, amit akarsz!). A szerepcsere az, amikor belebújunk egy álomalak bőrébe, és egy megváltozott nézőpontból szemlélhetjük az egyes élethelyzeteket.
Igen magas szint az, amikor pusztán csak szemlélődünk. Ekkor a kalandvágy elmúlik, és hagyjuk, hogy történjen az álom, csak a felidézés ereje motivál. Akár egy helyben is maradhatunk, csak figyelünk. Ugyanakkor bárkit megszólíthatunk, kezdve az emberektől, az állatokon át a tárgyakig, sőt akár magát a szituációt, az álmot is.A választ valószínűleg megkapjuk , nem feltétlenül abban a formában, ahogyan azt mi vártuk.
