A beavatás egy tudatszintváltás, tudatállapot-váltás. Általa olyan tapasztaláson megy keresztül az ember, ami túlmutat az átlagember hétköznapi, öt érzékszervvel való tapasztalásán. Ez a nem anyagi világok megtapasztalása, az érzékfeletti világokba való belenövés; ahogy régen mondták: Ízisz fátylának szétszakítása. Van ugyanis egy szimbolikus fátyol, ami elzárja az ember elől azt a világot, ahová a beavatás által léphet be. A beavatás által az ember megláthatja az események mögött működő valós szellemi okokat és célokat. A beavatott a szellemi világ tanúja. Nem biztos, hogy egy beavatott – hiszen nagyon sokféle beavatás van – folyamatosan tapasztalja a beavatása után ezeket a nem anyagi létformákat, de legalább egyszer valóságos tapasztalatot szerez erről. Ha ezt valaki megtapasztalja, minőségileg megváltozik az egész élete.
Nagyon sokféle beavatás létezik, mert sokféle ember létezik. Attól függően, hogy valaki hol tart, mi a célja, milyen szinten van, milyen úton indult el, ki a beavató mestere, más-más jellegű és szintű beavatásokról beszélünk. Ezek általában párokba rendezhetőek. Az egyik ilyen pár az északi és a déli beavatás kettőssége. Az északi beavatás egyfajta kitágulás a makrokozmoszba. Ez a fajta beavatás a fizikai világ mögött működő szellemi erők és lények megtapasztalásáról szól. A déli beavatás, a misztikus út a lélek működése mögötti szellemi erők, tények és lények megtapasztalásáról,az ebbe való elmélyedésről szól.Ugyanígy különbség van a keleti és a nyugati beavatás között. A keleti beavatások többsége tizenkét fokú, a nyugati beavatások nagy része pedig hétfokú beavatási utat ír le. A tizenkét fokú beavatásnál elsősorban a tizenkét csillagkép erőit aktivizálják, a hétfokú beavatásnál pedig a hét fő bolygó erőit használják föl. A valós beavatás mindig igazodik az adott korszellemhez, figyelembe veszi a magasabb világok, s az ember adott jelenre, korra vonatkozó állapotát. Tehát a valós beavatások a megfelelő időben és a megfelelő módon történnek. Nagyon veszélyes az idő előtti beavatás, ami olyan képességeket, csatornákat nyit meg, amelyeket a morális éretlensége miatt nem tud valaki helyesen felhasználni. A valós beavatás egy térbeli mandalaként jelenik meg a beavatott aurájában, és több inkarnáción keresztül ott marad. A beavatás elsősorban az adott inkarnációra hat ki. Ellenben ha valaki eléri a megvilágosodást, ez ténylegesen és meghatározóan kihat az összes többi inkarnációjára. Buddha, az egyik legismertebb megvilágosodott többször hangsúlyozta tanítványainak, hogy az összes létező lehetséges létszint közül, – legyen ez az ember alatti létszint, vagy az ember feletti létszint – csak az emberi testetöltésben érhető el a megvilágosodás. Ez a beavatások nagy részére szintén vonatkozik. Az átlagemberről azt mondják a tanítások, hogy alszik. A beavatás, majd később a megvilágosodás a felébredést szolgálja. Az átlagember alszik, még akkor is, amikor látszólag ébren van. Ez azt jelenti, hogy nappal alszik a szellemi világ számára, este a testén kívül pedig a fizikai lét számára. A tanítvány egy olyan ember, aki bár alszik, nincs mély álomban, s elérkezik egy olyan pillanathoz, egy olyan lehetőséghez, amikor lehetővé válik a felébredés. A mester, aki már felébredt, segít a tanítványnak ebben a felébredési folyamatban. A magasabb világokba való átlépésnek teljesen tudatos állapotban kell megtörténnie. Ezt a szellemi tanításokban Grál-beavatásnak hívják. A beavatás a legmagasabb rendű szeretet kibontakoztatásának eszköze. A beavatás által a tanítvány felveheti azokat az erőket, amelyek segítségével földi életében elérheti a legmagasabb szintű moralitást. A szellemi világ megtapasztalását meg kell, hogy előzze a szellemi világ alapvető tényeinek és folyamatainak megértése, megismerése. Ez főleg most, a tudati lélek korszakában fontos. Vannak bizonyos alaperények, amelyek elengedhetetlenek a beavatáshoz. Ide tartozik a szívcsakrát aktivizáló hat erény megléte. Ez a hat a gondolatkontroll, érzelemkontroll, cselekedetkontroll, a hit-bizalom, a türelem-tolerancia, s a kitartás, állhatatosság. A mai modern szellemi úton szükség van a fejgondolkodásra, nem kell a gondolkodást kiiktatni, megszüntetni. A fejgondolkodás a szellemiek által kikutatottak helyes megértését szolgálja, a nyitott szívcsakra pedig a különféle szellemi igazságok, tények megkülönböztetését adja. Ha egy embernél csak a szívgondolkodás működik, de a fejgondolkodás nagyon gyenge, akkor ráérezhet az igazságra, de nem érti meg. Ha csak a fejgondolkodás működik, akkor az ember megérti a tanítást, de nem biztos benne hogy az a helyes, a követendő, vagy pedig mást kéne tennie. Rudolf Steiner mondta az egyik előadásában: „A magasabb világokban nem tudunk helyesen ítélni, ha nem alakítottuk ki előbb a fizikai világban az értelmes gondolkodást.” A tudati lélek korában a szellemi igazságok fejgondolkodás útján való megértéséhez szükség van a mindennapi életben az értelmes gondolkodás kialakítására. A mai beavatási út nem veti el az értelmet, sőt ez igen jó szolgálatot tehet az embernek. A gondolkodás történetében három fokozatot különböztethetünk meg: az első korszakban az értelem még nem alakult ki, az ember belsőleg, ösztönösen érzett rá, hogy mikor mit kell tenni. A szíve vezette, de itt még megértésről, intellektusról nem beszélhetünk. A második korszakban kialakult az értelem, viszont a korábbi ösztönös megérzés háttérbe szorult. A mostani, harmadik korszakban az a feladat, hogy a fejgondolkodás mellé kifejlesszük a szívgondolkodást is. Felmerülhet egy kérdés: miért van szükség beavatásra? A földi inkarnáció legfőbb célja, hogy az ember itt a Földön szeretetben és bölcsességben növekedjen. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy az ember úgy tud majd az isteni világokba fölemelkedni, ha van két szárnya: az egyik a szeretet, a másik a bölcsesség. Ez a Földfejlődés és minden emberi inkarnáció célja, amely csak akkor tud tökéletesen megvalósulni, ha az ember kiépít egy élő, eleven, valóságos, torzításmentes kapcsolatot a szellemi világgal. Ez a beavatás által történik. Így kapunk magyarázatot arra, hogy miért fontos a beavatás. A beavatást csak az előfeltételek megvalósulása után kaphatja meg az ember. Ha ezek megvannak, a beavatás révén jön létre az élő, tudatos kapcsolat a szellemvilággal, aminek az eredménye a szeretetben és a bölcsességben való gyarapodás. A szellemvilág tehát a szeretet és a bölcsesség forrása. Ezek egy bizonyos szintjét már a beavatás előtt el kell érni, viszont van egy szint mind a szeretetben, mind a bölcsességben, amelyen nem tud az ember továbbhaladni a beavatás nélkül. A bölcsesség mint előfeltétel azt jelenti, hogy a tanítvány próbálja a szellemi világgal kapcsolatos tényeket, folyamatokat megérteni, tanulmányozni. A mai kornak megfelelő szellemtudománynak az az egyik célja, hogy a szellemvilággal való tudatos és élő kapcsolat kialakuljon. A bölcsesség a szellemi világban – a fénye által – a megismerést szolgálja. Az a szellemi tudás, amit a tanítvány itt a Földön megszerez, a beavatáskor szellemi fényként nyilvánul meg. Ez a fény az, ami segíti a szellemi környezet tapasztalását. Ezért van szükség a bölcsességre. A szeretet és moralitás a beavatáskor szellemi hőként nyilvánul meg. Ez a szellemi hő burokként fogja körbe a szellemet, s megvédi őt a különféle ellenerős hatásoktól. Ezért fontos előfeltétele a beavatásnak, hogy a tanítvány a moralitásban egy bizonyos szintet elérjen. Előbb-utóbb minden embernek rá kell lépni egy olyan útra, ami oda vezet, hogy a beavatás révén élő, eleven kapcsolata lesz a szellemvilággal. A hét előfeltétel meglétére a tanítványnak folyamatosan törekednie kell, ezzel teszi magát éretté a beavatásra, aminek révén még tovább növekszik a bölcsességben, szeretetben, így tud aztán a többi embertársának is segíteni. A beavatás előfeltételei : 1. A fizikai test megtisztítása, egészséges életmód.2. A lélek megtisztítása, harmonizálása.3. A szellemtudomány tanulmányozása.4. Alapvető erények kialakítása.5. Fejlődés iránti vágy és kitartó törekvés.6. Odaadás és szeretet a külső mester felé.7. Szeretetteljes kapcsolat a belső mesterrel.
